SHINee Key és te 5. rész

           

         -Ne aggódj. Csak vicceltem. – húzódik el tőled, és megissza a bögréjében lévő maradék teát is. – Aish, fáradt vagyok! – nyújtózik egyet.

            Még fel sem ébredtél teljesen a sokkból... a jobbik fajtából, nem abból, mint amikor rá rontasz a haverodra, aki épp élvezkedik. Az is egyfajta sokk, de ez a fajta sokkal jobb.
Olyan, amit többször is át akarsz élni.
Hiszen, az ajkaitok olyan közel voltak egymáshoz! Egy centiméter. Vagy annyi se?
Csupán ennyi választott el titeket egymástól. Te már készen álltál behunyni a szemeid és érezni őt. Érezted a lélegzetvételét, ahogy kifújja, majd beszívja a levegőt. Édesen cirógatta végig bőröd felszínét, és libabőrt hagyott maga után.

            De ő nem akarta. Ő nem tette meg. Talán azért, mert tiszteletben tart téged? Vagy mert nem akarja? Vagy... más miatt?
Tényleg, és ha barátnője van?! Hiszen az idolok nem mindig jelentik be – sőt, általában sosem -, ha van valakijük!

            - A... A-Akkor haza kellene menned. Alvásra van szükséged, egy ilyen fárasztó nap után. – kezdesz el hebegni-habogni. Csak markolod a konyhaasztal szélét.
Kezdi felváltani az előbbi sokkod a düh. A düh, amiért ilyen kis könnyű játékszernek tart téged.

            Akár direkt tette, akár nem. Ez fáj neked. Ilyen könnyűvérűnek tűnnél?
Lehet... hogy ő nem is olyan, mint hitted azt?
Az egész dolog csak színjáték? Ahogy viselkedik az interjúkban, műsorokban, rádiókban... az egész csak egy álarc lenne?

            - Nem megyek, ameddig nem mondod meg, hogy holnap eljössz-e. – fordul vissza hozzád.
            - Nincs... jegyem. Se pénzem. Sajnálom. – valóban sajnálod.
            - Akkor majd én szerzek neked. – kacsint rád. – Ráírlak téged a VIP-k VIP listájára.
Aztán majd a terem kijáratához küldök egy embert, aki hátravezet téged a végén. Így megfelel? – szemeiből az őszinteség árad.
            - Persze... köszönöm. – hajolsz meg, és kiteszed a bögréket a mosogatóba.
            - Akkor... még egy dolgot szeretnék kérni tőled. – mutatja fel mutatóujját.
            - Igen? És mit, Oppa? – fordulsz felé.
            - A telefonszámod! – nyújtja feléd a telefonját, rajta a billentyűk, és felette már be ís van írva a neved „________ ♥”. Neked csak be kell írnod a számokat.
            - Re-rendben. – veszed át tőle, és beírod. Többször is átellenőrzöd, biztos jól írtad-e be.
            - Megcsörgetlek. – érinti meg a zöld gombot a képernyőn, a telefonod pedig pillanatokkal később megszólal a legújabb slágerüket játszva.
Kínos.
            Ő elmosolyodik.
            - Mentsd el a számomat. – borzolja össze kicsit a hajadat, hosszú, vékony ujjaival.
            - Rendben. – ütöd be idegesen a nevét a névjegyzékbe. Neked most... tényleg megvan a SHINee egyik tagjának a száma?
            Ha ezt bárki is megtudja, tömegek fognak harcba szállni a telefonodért. Vagy legalább a SIM kártyádért.

-Akkor, én most megyek, ha nem haragszol. Valójában, tényleg eléggé fáradt vagyok. – teszi el a telefonját.
            - Persze, megértem. – mosolyodsz el. Minden, amit pár perce gondoltál róla... túlzás volt, és elhamarkodott gondolatmenet.

Máris szégyelled magad érte. Hogy képzelhettél róla ilyeneket?
Hiszen ez a fiú... annyira őszinte, hogy már fáj.
Annyira kedves, és gondoskodó... szörnyű vagy. Olyanokat feltételeztél, amik teljes hazugságok, tévedések voltak.

            - Ki kísérsz? – szól vissza az előtérből. Teljesen elmerültél a gondolataidban.
            - Igen! – mész utána, majd belebújsz a magas sarkúdba.
Elfordítod a kulcsot a zárban, leoldod a biztonsági láncot, majd kinyitod az ajtót, és kilépsz rajta.

Már nem is gondolkozol azon, hogy kinek kellene előbb kilépnie, vagy neked előre kellene-e engedned őt. Csak kilépsz. Tudod, hogy úgyis azt mondaná, hogy te menj.
Mint minden udvarias férfi. És ő az.
            Annyira tökéletes.
            - Köszönöm a vendéglátást! – hajol meg előtted, te pedig elpirulsz.
            - I-igazán nincs mit! – legyezkedsz összevissza a kezeddel zavarodban.
            - Finom volt a tea. – mosolyodik el.
            - Majd... gyere legközelebb is. Szerzek finomabbat. – bátorodsz fel közvetlenségétől.
            - Ezer örömmel. Mondjuk holnap? – veti fel az ötletet. – A koncert után, megint?
            - Akkor... itthon lesznek a szüleim. Nem tudom, mit szólnának hozzá. – csavargatod a hajadat.
            - Akkor egy kávézó? – Kávézó? Mármint... nyilvános?... NYILVÁNOS?
Vele? És veled? Ti? Ketten? Együtt mutatkoznátok? Tényleg? Felvállalna téged? Hiszen ott vannak az újságírók! A paparazzik, riporterek, rajongók, ismerősök!
            És ő mindezek ellenére veled szeretne menni? Tényleg? Ó, istenem!
            - Megfelel. – ajkaid fültől-fülig érnek.
            - Holnap a koncert után felveszem önt, kisasszony. – kacsint, és lehajol.
Egy csókot nyom az arcodra, majd efelegyenesedik, fejébe húz egy sapkát. – A viszontlátásra. – integet arcán hatalmas mosollyal. – Szép álmokat~!
            - Neked is, Oppa... – mondod, miközben ujjbegyeiddel óvatosan végigsimítasz azon a területen, ahol ajkai előbb bőrödet érintették.

            Teljesen elpirultál, bőröd lángol. Mintha lángra kapott volna.
Hát... valóban beleestél volna? De úgy igazán... belé?
            Kim Kibumba... és nem Key-be?
Már csak egy dologra tudsz gondolni, vele kapcsolatban.
           
 Legyél te neki az, ami ő neked.

[Szerz.megj.: Sziasztok! ^^ Kérlek, írjatok véleményt, akár névvel, akár névtelenül! Nagyon sokat jelentene nekem, köszönöm!:) )