Én csak belehalok a hiányába 3. rész

„Helló, mi vagyunk az… f(x)!”

                - Sonny! Ébresztő! Teljesen elaludtál! El fogsz késni! – rángatta le rólam nénikém a virágos takarót, amíg Bon Wa kihúzta a függönyöket, beengedve a napfényt a halvány vörös szobába.
                - Elkések? – kérdeztem vissza, ki sem nyitva szemeimet. Majd nagyot koppant az állam. – ELKÉSEK?! – kaptam telefonom után, megnézve az időt. – Mégis, hogy késnék el?! – mutattam feléjük mobilom. – MÉG CSAK REGGEL HÉT ÓRA VAN! – rántottam vissza a takarót ágyamra.
                - Igen, és épp ezért kell felkelned, mert nyolckor jelenésed van a fodrászomnál! Tudod te, mennyi idő egy igazán stílusodhoz illő, de divatos hajat csinálni? Ráadásul, nem jöhet szét a koncert alatt, ahol persze, ugrálni fogsz majd, mások meglöknek és hasonlók. Egy ilyne hajat nem lehet pár perc alatt megcsinálni!
                - Én tudok, és egy perc sem kell hozzá. A titkom az, hogy kifésülöm a hajamat, és úgy hagyom.
                - Nem, most nem mehetsz el így! Ez egy nagy esemény lesz! Persze, gyönyör a hajad, sőt, minden nő ölni tudna érte, hogy olyan szőr rengeteg legyen a fején, mint neked, de most muszáj kirittyentened magad! Öt perc múlva reggeli, ha nem jössz le, a reggeli fürdésed a kertben lesz, a slaggal, oppa társaságában! – csukta be maguk után az ajtót, miközben Bon Wa a markába röhögött.

                - AHH!! – sóhajtottam hatalmasat, majd lassan kimásztam az ágyból, megigazítottam a hajamat, és megnéztem a telefonomat, jött-e valami. Öt üzenetet kaptam az este folyamán, amiket sorban megnyitottam.

                Feladó: Ms. Liu :3
                „Most már sokkal jobban fogok aludni, köszönöm! Megnyugtat, hogy te is ott leszel majd a közönség soraiban!”

                Feladó: Ms. Liu :3
                „Jajj, jut eszembe! Majd gyere a hátsó bejárathoz a koncert után… szólok majd a menedzsernek, hogy menjen kiérted!”

                Feladó: Ms. Liu :3
                „Egyébként, gondolom most ajummanal vagy.. kitartás holnapra! Zoey, fighting!”

Feladó: Omma ♡
                „Örülök, hogy épségben megérkeztél! Nagyon-nagyon-nagyon, vigyázz magadra holnap! Aztán beszélj sokat Amberrel! És majd írj egy részletes beszámolót a koncertről!
Mond meg neki, hogy puszilom és szeretem! És persze téged is, kicsim!
Jó szórakozást ~

U.i: Paradicsom? Ez mos komoly? És? Jól áll neki? Bár, biztos, hogy igen.. és, ne szólítsd ahjussinak Bon Wa-t! Még a végén tényleg szívrohamot kap!”

Feladó: Appa >-<
„AZONNAL FOTÓZD LE A HAJÁT, ÉS KÜLD EL! KÍVÁNCSI VAGYOK, MÁR MEGINT HOGY NÉZ KI AZAZ IDIÓTA DIVATMÁNIÁS! KEKEKE
ÉS ÍGY TOVÁBB! SZÍVASD MÉG AHJUSSIT ÉS AJUMMAT!
FIGHTING, ZOEY!”

Amber üzeneteit olvasva nyugalom töltött el, majd felkacagtam. Hihetetlen, hogy ismeri ajumma! Ő is tudja, hogy akárhányszor vagyok itt, divatos ruhákat vesz nekem, elvisz fodrászhoz, éttermekben eszünk, és körmöshöz járunk. Mivel rajtam éli ki, hogy nincs lánya, akivel az ilyen csajos dolgokat megcsinálhatja.

                Címzett: Ms. Liu :3
                „Kell az erőd! Ajumma felkeltett, és máris fodrászhoz akar vinni! OwO” – írtam neki vissza.

                Omma üzenete, mint mindig tele volt anyai érzésekkel, aggodalommal és tanácsokkal.
Elmosolyodva írtam neki választ.

Címzett: Omma ♡
„Persze, persze, vigyázni fogok magamra, omma! Azért mégsem egy ismeretlen városba jöttem, ne aggódj már ennyire! Még szép, hogy átadom neki az üzeneted :))
Köszönöm, meg lesz! Szeretlek ♡”

Viszont appa üzenete… sírva röhögtem, és a végére már visítva csapkodtam a francia ágyamat, ahogy elképzeltem, appa hogyan mondja mind ezt, személyesen. Mindig is szívatták egymást unnival, és oppaval, persze, csak úgy, mint a testvérek. Mivel oppa és appa olyanok egymásnak, mint én, és Amber. Unni pedig… unni. Hát a húga, még jó, hogy ölik egymást, rajtam keresztül is!

                Címzett: Appa >-<
                „Értettem, kapitány! ˇ^ˇ Még ma jelentést teszek az ön húgának, hajának állapotáról!
                A szívroham expedíciót pedig parancsára, azonnali hatállyal megkezdem!” – válaszoltam, majd nevetve indultam lefelé a lépcsőn, még mindig pizsamában.

A konyhában volt már mindenki. Az ikrek már neki láttak a reggeli belapátolásának, oppa, és unni pedig próbálták nevelni fiaikat, hogy hogyan kell viselkedni az asztalnál.
                - Ohayooo ~ - huppantam le egy üres székre, majd magam elé húztam a bögrém, amiből a forró tea gőze szállt fel.
                - Neked is jó reggelt. – nézett rám legszebb mosolyával unni. Hiába, ez a nő a kócosan felfogott hajával, és smink nélkül is gyönyörű volt, az „egyszerű” pólójában és rövid sortjában.
                - A francba! Pedig már reméltem, hogy használhatom a slagot! – csapott az asztalra csalódottan Bon Wa.
                - Sajnálom, majd legközelebb. – kortyoltam a forró italba.
                - Chh… - harapott bele a hússal teletömött szendvicsébe.
                - Drágám, egyél gyorsan, egy negyedóra múlva indulunk, utána, ha elkészült a hajad, elmegyünk vásárolni, hazajövünk, felöltöztetlek, aztán elviszünk a koncertre. – Jajj ne… már megint ez az elszánt, tipikus mosoly van az arcán. Félek tőle. Nem tudom, mit tervez pontosan, de félek.. Nagyon is.

 -Én valami egyszerű, mégis önkifejező frizurára gondoltam.

Szóval, maradjon egyenes, viszont, legyen felfogva… vagy nem is. Talán kiengedve? Hmm.. Esetleg színes tincsek? Vagy póthaj? Nem jutok dűlőre…  - merengett unni.

-És mi lenne, ha csak egyszerű lófarokba fognánk? Oké, kis hajlak a kedvedért, de mást nem szeretnék, tényleg… - pislogtam rá nagy, sötét barna szemeimmel.
-Hahh… ezt inkább rád bízom, Yu Na. – intett a fodrásznak, aki nem mellesleg a legjobb barátnője.

Bár, ezt egyáltalán nem csodálom, mivel élete nagy részét ebben a székben tölti, ha nem gardróbjában. Csak idők kérdése volt, hogy barátok legyenek.

-Oké, akkor kérlek, menj ki. Majd a végeredményt fogod csak látni. – paterolta ki nénikémet a váróterembe. – Nyugi, nem fogom túlzásba vinni. – kacsintott rám a tükörből.
- Köszönöm. – dőltem hátra a székben nyugodtan, hagyva, hogy azt tegyen a hajammal, amit szeretne.

                - Kész is! Bejöhetsz! – húzta el a válaszfüggönyt, beengedve unnit. – Mit szólsz?
                - Ez.. ez… - lépett mellém. – Fantasztikus! Egszerű, túúl egyszerű, de ettől olyan tökéletes!
És a smink, amit elkészítettél mellé… tényleg, azt nem is kértem..
                - Megkérdeztem Soo Yeon-t, beleegyezett. Szóval, már azt is megcsináltam. Szerintem jó lett. Bár nincs sok szüksége sminkre, ilyen szépséggel. – simított végig arccsontomon.
                - Bizony, nincs! – húzta ki magát büszkén ajumma. – Akkor, mennyivel tartozom? – fordult barátnőjéhez.
                - Áh, semmivel. Úgyis eleget fogsz költeni a plázában. Baráti szívesség volt.
                - Te vagy a legjobb, Yu Na. – karolta át vállait. – Akkor, Sonny, indulás, sok mindent kell még elintéznünk. – indult el az ajtó felé.
                - Persze.. persze… - sóhajtottam.
                - Sok sikert. – súgta fülembe a fodrász.
Igen, arra most sok szükségem lesz. Mert ha Yu Na unni nem lett volna most a cinkosom, ki tudja, milyen hajjal kellene végigsétálnom Szöulon.

                -Oh, ebbe a boltba menjünk először! Valamit el kell intéznem, oppanak! – ment be egy férfi boltba, magával húzva engem is.
                - És? Mégis mit keresünk? – álltam meg egy pólókkal teli polc mellett.
                - Inget veszek neki. Mivel a jövő héten utazik Thaiföldre munkaügyben, és szeretném, ha a tárgyalásokon ő nézne ki a legjobban. – ment az üzlet másik végébe.
                - Tárgyalás, nem divatbemutató… - motyogtam az orrom alatt, a falnak dőlve. Nem volt kedvem utána menni, és követni, mint egy kiskutya, ameddig ő Olimpiai rekordidőn belül keresztülcikázik a bolton. – 3…2…1…
                - Mehetünk! – jelent meg előttem, két hatalmas papír, az üzlet nevével ellátott zacskót szorongatva.
                - Mégis, hány napos lesz az út..?
                - Kettő. Mindkét napra vettem neki egy új összeállítást. Biztos tetszeni fog neki! Alig várom, hogy lássam az arcát! – tipegett a kijárat irányába nyolc centis magas sarkújában, hátra dobva kiengedett, piros loknijait.
                - Ez a nő… - kuncogtam, majd utána indultam. – Jajj, bocsánat! – ugrottam hátra egy lépést, mikor neki mentem valakinek. – Elnézést. – hajoltam meg.
                - Semmi gond. Nem történt semmi. – felnéztem. Egy gyönyörű, csokoládébarna szempár nézett vissza rám, legalább, 180 centiméter magasból. Egy nagyjából korombeli fiú lehet, barna, kissé hosszabb hajjal, és divatos, márkás ruhákba öltözve. Valahonnan ismerős volt.
                - Sooonny~ drágám, elfogunk kés- - és ekkor bent akadt a szó nénikémben. – Ó.. te.. nem a SHINee tagja vagy? – váltott át fangirl üzemmódba. – Az unokahúgom nagy rajongótok. – mosolyodott el. – Esetleg, nem lenne tolakodás, ha kérnék neki, egy autogra-
                - Ajumma! – kiáltottam rá, nem túl hangosan. – Ha mindenhol leragadsz, és vásárolsz, majd bájcsevegsz az összes létező emberrel, sosem fogok odaérni, Amber koncertjére! – ragadtam meg karját. – Még egyszer, elnézést. – fordultam vissza a fiatal idolhoz, majd nénikémmel együtt távoztam.

                -Istenem, milyen helyes fiú! És remek hangja van! Na és a mozgása… főleg a csípője.. hmm.
                - Yaah! Unni! Neked ott van oppa! – szóltam ki az öltözőfülkéből, miközben a pólót igazgattam, amit ajumma választott nekem. Tény, hogy néha túlzásokba esik, viszont tökéletes az ízlése, és a stílusérzéke. Már az első szettel el találta, mit is szeretnék felvenni az este.
Egy kissé bő, de a testvonalát követő fekete koponyás póló, rövid farmer sort, fekete converse cipő. És a hajam… istenem, tökéletes összhang! A kissé kócosan, felfogott hajam, a feltupírozott frufrum ami le volt tűzve, és a szintén tupírozott copfom.
                - Na, had lássalak! – húzta el a függönyt. – A..aaah!! Tökéletes! Megvesszük! De… mintha hiányozna valami.. várj egy percet! – rohant el, majd pillanatokon belül vissza is érkezett. – Tessék! – nyomott a fejemre egy kis kalapot, amit egy fekete, vékony csíkban, ezüst szegecsek díszítettek. – Na, és a táskád! – adott egy fekete, rövid pántú közepes méretű táskát.
                - Köszönöm! – adtam egy puszit arcára.
                - Öltözz vissza, irány a kassza, aztán hazamegyünk, oké?
                - Rendben, unni. – húztam vissza a kék függönyt. Visszavettem az egyszerű, fehér, fekete csíkos, félhosszú ujjú, bő ingemet, fekete sortommal, és a vállamra akasztható kis kék táskával.
Gondosan ügyelve, nehogy tönkre tegyem a hajamat. Belebújtam a fekete kis vászoncipőmbe, majd követtem unnit a pénztárhoz.

                - Menjünk, vegyünk valami nyakláncot is hozzá! – mutatott egy ékszerüzlet felé.
                - Ne, az nem kell! Már van egy. – mutattam fel elmosolyodva, az eddig pólóm alatt rejtőző kis barna keretű, fehér köves egyszerű, de nagyszerű nyakláncomat, ami majdhogynem a gyomromig lógott hosszú arany láncán.
                - Amber? – kérdezte, bár már tudta a választ, és elmosolyodva érintette meg a kis amulettem.
                - Igen. Bár nem hiszem, hogy ő most hordaná. Nehéz lenne egy ilyen hosszú lánccal táncolni.
                - Az igaz. De aranyos vagy, hogy mindig rajtad van. – simogatta meg felkarom.
                - Kösz. Na, menjünk! – fordítottam meg és toltam hátát a pláza parkolója felé.

                -3..2…1! Tádááá! – húzott be a nappaliba ajumma, ahol oppa, és az ikrek vártak ránk. – Ugye, hogy milyen csinos kis nőcit varázsoltam belőle? – húzta ki magát.
                - Eddig is az volt.. de ez… wáó! – füttyentett oppa.
                - Yah! Ahjussi! Te pedofil!
                - Én? Nem vagyok az, te vagy túl fiatal! De ne aggódj, megvárlak, tudod, hol lakom. – kacsintott.
                - Hamarosan már a túlvilágon fogsz, kedvesem. – mosolygott rá azzal a tipikus „még egy ilyen és a beleidet a füleden keresztül rántom ki” mosolyával unni.
                - Mármint úgy értettem, hogy ha te nem lennél itt! – próbált meg javítani helyzetén.
                - Unni! Nagyon szép vagy! – zengték kórusként az ikrek.
                - Köszönöm. – adtam nekik egy-egy puszit az arcukra. – Akkor én megyek is. Majd… valamikor jövök.
                - Ne siess! Beszélgessetek sokat! – adott egy búcsú puszit unni.
                - Akkor indulás. – pattant fel a kanapéról oppa, majd az előszobába ment, és felkapta a kocsi kulcsát. Ugyanis két autójuk volt, az övé egy nagy fekete terepjáró volt, míg unnié egy csajos kis piros sportkocsi. Csakhogy tuti ne keltsen feltűnést…

-Érezd jól magad! – állt meg a koncert épülete előtt. – Ambernek pedig kéz és lábtörést! – nyitotta ki nekem az ajtót.
        - Köszi. – szálltam ki. – Majd találkozunk. – integettem, majd elindultam a bejárat felé.
A szívem a torkomban dobogott. El sem hiszem, hogy így találkozunk. Ő egy sztár, én pedig csak egy a sok rajongó közül. Furcsa. Mindig fordítva volt. Általában én hívtam meg őt az én fellépéseimre. Noha, azok csak egyszerű hangversenyek voltak.
        - Sok sikert, Amber. – néztem fel az óriás plakátra, amin az f(x) öt tagja szerepelt. Név szerint, Victoria, Sulli, Luna, Krystal, és persze a kereszttestvérem. Hatalmas feliratokkal volt felírva mindenhova, hogy „La Cha TA”.
        Ahogy egyre közelebb kerültem a bejárathoz, annál több sikítozó lány és fiú mellett jöttem el. Rengetegszer hallottam ki az értelmetlen szavak tömkelegéből Amber nevét, valami jelző kíséretében. Mint például „Amber olyan király” „Olyan szexi” „Olyan menő” „Olyan helyes” és stb.
Sikerült beverekednem magamat, majd felmutattam a jegyemet, és elsők között foglalhattam el helyemet a színpaddal szemben.

Még egy óra.

A nagy zajt, és a sötétséget megtörte az erős reflektorok felkapcsolódása, majd a hangos zene.
A színpadon pedig öt alak bukkant fel, együtt táncolva a koreográfiát, majd lassan éneklésbe is kezdtek.
                El sem hiszem. Amber. Ott táncol. Rappel. Itt van tőlem alig pár méterre.
Megváltozott külsőre. A haja más fazonú volt, baloldali frufruja volt, és persze, még mindig rövid, de tépett haja.
                A többi lány is gyönyörű volt. Ott volt Victoria a hosszú, elöl frufrus barna hajával, és remek alakjával.
Luna gyönyörű hanggal rendelkezett, hosszú, hullámos sötétbarna tincsei könnyen lendültek át válla fölött egy-egy mozdulat alkalmával.
Krystal aki még nálam is fiatalabb volt, a csapat maknaeja, csupán 15 éves, és olyan vérbeli profizmussal mozgott a színpadon, mintha mindig is ezzel foglalkozott volna. Bár, ha jól tudom, még pedig biztosan, mivel eléggé jártas vagyok a hazai zenében, az ő nővére tagja a Girl’s Generation névre keresztelt lánybandának.
És ott volt Sulli. Istenem, ez a lány olyan aranyos! A szemei, de főleg a mosolya! Ritkán látni ilyen szép mosolyt. Persze, mindenkinek szép mosolya van a maga módján, de neki kifejezetten. Tökéletes.
                A videoklipben is látott ruháikat viselték, amik különbözőek voltak, mégis összeillettek.
Tökéletes volt az összhang az öt lány között.

-Helló! – szólt bele kis mikrofonjába Amber. Most először hallom beszélni, mióta nem találkoztunk. Hiányzott ez a hang. Még vett pár mély levegőt mielőtt folytatta volna.
        - Mi vagyunk az… f(x)! – mondták kórusban mindannyian. Földöntúli boldogsággal.
A koncert még egy pár percig tartott, ameddig előadták a „Chu~♡” című szerzeményüket is, végül elbúcsúztak. Az új rajongó tábor pedig szép lassan elindult kifelé, én pedig amint kiértem a főbejáraton, a hátsó ajtóhoz mentem. Ahol nem voltam egyedül. Hozzám hasonlóan, rengeteg lány ment még hátra, hátha sikerül elcsípniük a haza induló lányokat.
        Nagyjából öt perce álltam a zajos lány csapat kellős közepén, amikor kinyílt az ajtó, és egy férfi, nézett ki.
        - Zoey? – mondta ki a nevemet.
        - É-én! – küszködtem magam előre.
        - Gyere velem. – nyújtotta felém kezét, majd berántott, és bezárta az ajtót, mielőtt bárki is bejöhetett volna. – Amber kérte, hogy menjek ki érted. – az arcén meleg mosoly jelent meg. Nem volt túl idős. Talán huszonnégy. – Elég sokat beszélt rólad. – kuncogott.
        - Köszönöm. És… ő hol van?
        - Az öltözőben. Oda vezetlek. – indult el egy hosszú folyosón, én pedig szó nélkül követtem. Amúgy sem tudnék most megszólalni az izgalomtól.
        - Hé! Bemehetünk? – kopogtatott egy ajtón a Manager.
        - Persze! – tépte fel az ajtót Amber, arcán azzal a tipikus, 32 fogas mosollyal. – Zoey! – nézett át a férfi válla felett.
        - Rég találkoztunk... Amber. – nyeltem egy nagyot.