SHINee Taemin és te 5. rész

            -Hééé~! Ne mááár! Fúj, ez undorító, most nézd meg, mit csináltál! – mutatsz a tányérra. Az már biztos, hogy Taemint soha többet nem engeded még a konyha közelébe sem, nemhogy főzni.
            - Most miért? Szerintem finom lehet, csak hús – von vállat a legegyszerűbben.
            - Meg négy kiló kenyér, szalámi, paprika, párizsi, tofu, vaj, babkrém, nutella, dzsem, és a kedvencem, olíva bogyó... de tényleg... ez neked, hogy lehet guszta? – mutatsz arra az... izére megint.
            - Enned kell. Elfogsz fogyni... én csak törődök veled... de rám se figyelsz – fordul el mint egy dráma királynő, és letöröl egy képzeletbeli könnycseppet a szeme sarkából. Újabb mű hiszti. Felkacagsz párod gyerekességén.
            - Én nem eszem meg – komolyodsz meg újra. – De te igen. Mert te csináltad, és ennyit nem fogunk pazarolni.
            - De, fogsz... – fordul meg, rendíthetetlenül nézve szemedbe.

            - Nem.
            - De, igen.
            - Nem, nem fogok.
            - De, igen! Fogsz!
            - Soha nem fogsz rávenni erre!
            - Dehogyisnem... csak figyelj... – kapott fel a „szendvicsről” egy olíva bogyót.
            - De, ne- - és ekkor benned ragadt a szó, mert a te drága párod kihasználva, hogy nyitva van a szád beledobta az olíva bogyót. – Fúj! – köpöd ki.
            - Nem ízlik? – döbben meg... De olyan szinten, mintha a napokig pácolt, sült marhahúsára mondanád, hogy ehetetlen.
            - De, a nutellás, lekváros, babos, vajas, tofus olíva a kedvencem, hmmm... Hogy te mindig gondolsz rám! – erőszakolsz magadra egy mosolyt, majd hátad mögött elveszel egy másikat.
            - Na, láto- - ekkor pedig te dobtál szájába egy kis zöld bogyót, majd ez így folytatódott, míg el nem fogyott szendvics minden darabja. Ugyanis a bogyók után jöttek a szalámik, majd a párizsik, krémek... és hasonlók. Fúj. Ezt nézni is rossz.

            -Látod? Rávettelek – szólal meg Taemin, miközben leveszi összekent pólóját, és tenné ki a szennyesbe.
            - Hagyd csak. Kimosom most, az enyéimmel – veszed el a felsőt kezéből, és bedobod a mosógép hengerébe.
            - Na, mi az? Már ennyire belejött a kis háziasszony?  - ölel magához hátulról, derekadnál fogva.
            - Egyszer bele kell tanulnom, nem? – fordulsz meg karjai közt, és szemből bújsz hozzá, fejedet nyakába fúrva.
            - De, igen. Kéne. Mert én nem tudom, hogyan kell kezelni ezt az izét – mutat a mosógépre.
            - Mert hülye vagy – adsz tömény, egyszerű választ.
            - Hogy mi vagyok? – kérdez vissza.
            - Hülye.
            - Hogy... miiiiiiiiiiii~?! – kezd el csikizni felsőtested minden érzékeny pontján, amit az idők folyamán szépen, fokozatosan felfedezett rajtad.

            Hangosan zilálva fetrengsz – immár a földön -, ő pedig még mindig nem hagyta abba. Immáron feletted térdelve folytatja ezt, te pedig súlya nyomásától nem tudsz menekülni kezei közül, és csak tűröd, hogy tovább „kínozzon”.

            -Ha-hagyd abba! – nevetsz továbbra is, könnyes szemekkel.
            - Szívd vissza! – áll meg.
            - So...ha – sóhajtod, de nincs több időd, mert újra neki lát az őrületbe kergetni téged a gyerekességével. Amit annyira imádsz benne.

            Miután befejeztétek az ovis pizsi bulikéra hasonlító programot, te elmentél zuhanyozni ő pedig csinált... valamit.
Minden esetre már későre járt, és besötétedett.

            -Taemin? – lépsz ki közös hálótokból vizes kiengedett hajjal, egy átlagos, otthoni felszerelésben. Persze, sejtet valamit. Hiszen imádod, amikor lopva végigmér téged, nyálat csorgatva, újra, és újra.

            - Konyha – adja a rövid, lényegre törő választ.

            Ó, úristen, mit keres már megint a konyhában? Ugye nem... „főz”? Ugye, nem...?
Gyors lépésekkel mész le a konyhába, bár teljes sötétség van, és nem látsz semmit.

            -Taemin?
            - Itt vagyok – ölel át hirtelen két kar derekadon, ajkai pedig fülednél vannak. Érzed légzését.
            - Miért van sötét? Kiverted? – nézel vele szembe... vagyis... reméled, hogy a szemébe nézel.
            - Kiverni? A konyhában? Fúj, nem dehogy...! – kezdi el gyorsan rázni a fejét, és kézfejét ellenkezően, te pedig csak felnevetsz újabb bugyutaságán.
            - Nem... khm. „Azt.” Hanem a biztosítékot – világítasz rá a kérdésed lényegére.
            - Jaaaaaa~! Hogy azt! Nem. Miért?
            - Akkor miért nem kapcsolsz lámpát? – nyúlsz a kapcsolóhoz.
            - Azt ne! – kapja el a kezed, és visszaránt magához.
            - Mi a-
            - Mutatok valamit. Figyelj – vesz elő egy öngyújtót zsebéből, majd meggyújt egy gyertyát, melyek ezek után sorra gyulladnak fel, bevilágítva az egész konyhát. A kör közepén pedig egy üveg pezsgő, és két pohár áll.

            - Ez meg...? – nézel rá értetlenül.
            - Ha már a haverok nem tudnak eljönni... legalább mi tartsunk egy kis házavató bulit. És ezúton... szeretném megköszönni.
            - Hogy ki mostam a pólódat?
            - Hogy hozzám jöttél feleségül – kulcsolja össze karikagyűrűs kezeiteket. – Szeretlek.

            Szemeid könnybe lábadnak. Mégis, hogy foghattál ki egy ilyen remek srácot? Egy óvodást, és egy felnőtt férfit egy testben? Úgy, hogy ezek az oldalai tökéletes összhangot alkotnak?

            -Szeretlek – mondod elhaló hangon könnyeidtől, majd nyaka köré fonod karjaidat, és megcsókolod őt.

            Igen, ez így tökéletes.


                                                                                  
Sajnálom, hogy hosszú ideig nem volt rész, de valahogy... nem igazán volt kedvem hozzá.
Aztán jöttek a kommentek, meg rengetegen rám írtatok, hogy mikor lesz újabb rész... ezért pedig megírtam ^^ Remélem tetszett is.
És ezúton szeretném megkérni a csendes olvasóimat, akik nem írnak kommenteket (ugyanis, annak ellenére, hogy egy-egy fejezetemet két-három százan olvastok, írtok ketten-hárman... ez pedig nekem nem tetszik). Szóval, most lehet én vagyok a rossz, és az idióta... de szerintem, ha nektek tetszik valami, vagy olvassátok, legalább egy kommentet utána dobhatnátok. Mert nagyon jól tud esni.
"Tippek a véleménykifejtéshez: 
- az író fogalmazása (hogy mennyire tetszik, esetleg valami nem tetszik benne (fő az őszinteség))
- a karakterek jellemzése, ki mennyire szimpatikus, illetve unszimpatikus
- maga a történet műfaja, miért tetszik ez neked, legyen szó drámáról, romantikáról, fantasyról...
- a kedvenc jeleneted kiemelése, utána esetleg meg is magyarázhatod, hogy miért az tetszett a legjobban
- milyen hangulatba kerültél a fejezet/oneshot hatására" Forrás: link