SHINee Jonghyun és te - 4. rész

   

         -_______! ______! ______! _______! Ahjj... _____ kelj már fel! Elfogunk késni miattad! – rázogatja erősen válladat lakótársad, de pedig nyűgösen kinyitod szemed de csak egy igazán kicsit. Bár, nincs sok értelme, mivel csak sötét pilláidat látod, a külvilágból pedig semmit.
            - Mi vaaan?! – mondod ingerülten.
            - El fogunk késni az edzésről, na, gyere már!

Mi? Edzés? Ma? Áh, inkább kihagyod.
Vagyis...
EDZÉS?
MA?

-ÚÚÚÚRISTEN! – pattansz ki az ágyadból, mint akit ágyúból lőttek, és futod le a rövid távú gyors maratont a szobád-, a konyha-, és a fürdőszobád között.

Alig telik bele tíz percbe, és már frissen, (már most izzadtan ugyan) bepakolva állsz az ajtóban indulásra készen, idegesen toporogva, hogy vajon barátnőd miért nem tud elkészülni időben?

- Jó napot! Kim Jonghyunhoz jöttem, edzésre, mondja, bent van már?  - állsz meg a recepció előtt, az üveged cimkéjét kapargatva idegességedben, és a szád belsejét rágcsálva.

A recepciósnak még esélye sincsen válaszolni, mikor valaki leteszi a pultra melld a hatalmas sporttáskáját.

Majd egy ismerős, mély hang üti meg füleidet, és csillogó szemekkel tekintesz fel a férfira, aki manapság gyakran jelenik meg álmaidban

            -Szia! Hát te? Ilyen korán? Azt hittem fáradt vagy a tegnapi után – nézett rád, egy hatalmas mosoly kíséretében, majd intett a recepciósnak, és elindul veled a saját kis termébe.

            Az apró nő a pult mögül pedig furcsán méreget titeket továbbra is, és azon gondolkozik, hogy mivel fáraszthatott ki tegnap?
            Ó! Csak... csak, csak nem?
Hiszen ti ketten randizgattok!
            Ééééés már tárcsázza is a belső vonalon a három legcserfesebb kis kollegináját, hogy elcsámcsogjanak az újabb kialakuló szappanoperán.

            -Azt hittem még nem vagy bent – teszed le táskád a terem egyik szélébe, majd szembefordulsz vele.
            - Mindig korábban jövök. Szeretek kicsit ernyedni egy kávé kíséretében még mielőtt neki látnék dolgozni – veszi át pólóját, felfedve tökéletes felsőtestét.

            Ó, istenem, legalább törölnéd meg a szád sarkát! Hisz nyáladzol!
Ez már kicsit sok. Fogd vissza magad.
            Perverz nőszemély. Ch.

            -H-ha így... zavarlak akkor... – gratulálok, tökéletes mondat alkotás, feltűnésmentes zavarba jövéssel fűszerezve! Esküszöm, ezt tanítani kellene, de minimum egyetemi szinten!
            Na, és akkor most... egy jó tanács: TÉRJ MÁR ÉSZHEZ, HALLOD?

De nyugi, no para.
Biztos nem vette észre (- sunyi kis mosoly... hehe.)

            -Zavarni? Te? Ugyan, dehogy – rázza meg fejét, majd felhúzza szemöldökét. – Te? Nem öltözöl át? – néz téged zavartan.
            - Ja, ja, de... igen – pirulsz el. Átöltözni? Előtte? OMG. Ekkor a kezedbe ejt egy kulcsot.
            Várjunk, mikor jött ilyen közel? És miért van ilyen jó illata? És miért ilyen meleg a keze? Miért néz rád olyan mély, sokatmondó szemekkel? Miért? M-I-É-R-T?
            - Ja... az öltözőőő – bólintasz lassan, majd tenyeredbe zárod a kulcsot.
            - Persze. Csak nem kérlek arra, hogy öltözz előttem – rázza meg a fejét, halkan felnevetve zavart arcod látta. Te pedig ezt a pillanatot kiáltod ki annak a perfect momentnek, hogy berohanj az öltözőbe, az ajtaját becsapva (jelentem: FELTŰNÉSMENTESEN) és lecsússz az ajtó aljába, kezeidet gyorsan dobogó szívedre téve.

            Attól félsz, lassan átüti mellkasodat, kiszakítva minden egyes útjába akadó bodrát, és szervet. De miért? Hiszen, még csak pár napja ismered. Eddig még azt sem tudtad, hogy létezik, és olyan boldog voltál... most pedig? Mégis mi tévő legyél most? Nem tudsz nyugodtan edzeni vele...
            Valamit kezdeni kell ezzel a helyzettel.

            Egy (röpke) fél órával később végül nyugodtan jelensz meg előtte, készen állva, hogy neki ess az edzésnek.

            Eleinte minden úgy megy, mint az megszokott egy ilyen helyen; ő parancsolgat, te pedig próbálod azt teljesíteni, kisebb-nagyobb sikerekkel.

Amikor látja, hogy már kezdesz elfáradni, ő is veled csinálja a feladatokat, egyfajta versenyként feladva. Ha legyőződ, a következő feladatban öttel kevesebbet kell megcsinálnod, ha ő győz, fél órával tovább maradsz edzésen.

            - Na jó, te nyertél, maradok – nevetsz fel, rögtön abba is hagyva, ahogy hasizmaid fájdalmasan feszülnek meg a rájuk bízott feladattól, arcodra pedig kiül a fájdalom.
            - Helyes. Ülj le, pihenj – hoz neked egy törölközőt, és egy palack vizet. – Nagyon ügyes voltál – teszi válladra kezét.
            - Köszönöm – fogadod el, majd belekortyolsz a vízbe, amíg ő a törölközőt nyakadba teszi. – És? Mivel folytatjuk? Súlyzó? Futógép? Azért, ha lehet, holnap szeretnék mozogni...
            - Semmivel. Csak ülünk, és nézünk egymásra, információkat cserélve egymással meg ilyesmi – húz egy széket veled szembe.
            - Szóval beszélgetni akarsz – bólintasz mindent értően. – Én nem ezért fizettem – emeled fel fejed megjátszva a megbántott vevőt.
            - Hát, ha akarod, beszélgethetünk felülésezés közben is. Hidd el, engem nem zavarna egy cseppet sem – kacsint rád, mire te rögtön félrenyeled a vizet, amitől kicsit köhögni kezdesz.
            - Nem, az, hogy itt ülünk, tökéletes – egyezel bele rögtön, még mielőtt kitalálna valami szadista edzés tervet neked mára.
            - Akkor... feltenném az első és legfontosabb kérdésemet neked, – vesz egy mély levegőt – van barátod? – látod, ahogy ezekben a pillanatokban az a fene nagy önbizalma és kisugárzása eltűnik, és csak ő marad. A meztelen igazság, amit eddig nem láttál.
            - Nem, nincsen, miért? – vonod fel szemöldökeidet.
            - Mert akkor ezért senki nem fog nekem behúzni – hadarja el, majd tarkód után kap, hajadba túrva, húzva magához, hogy összeérintse ajkaitok.

            Először magadhoz se tértél, olyan gyorsan történt az egész, csak nagyokat pislogtál, nézve lehunyt pilláit, érezve, ahogy ajkait mozgatja tiéden, óvatosan, gyengéden, ismerkedően, mindenfajta tolakodás nélkül, türelmesen.

            Majd ahogy az ő erőteljes, férfias illata eljutott tudatodig. Mikor első sóhaját meghallottad. Mikor teljesen felfogtad tekinteteddel arcát, ahogy apró mosollyal szája sarkában marad hozzád közel, egy pillanatra sem elhúzódva. Ahogy megérintetted rövid, dús, barnára festett haját, mely olyan puha volt, mint bármelyik tövis nélküli vörös rózsa szirma, mikor azon végig húzod ujjbegyed, majd lehunyva szemeidet, viszonozva a csókot megízlelve őt, elöntött a mámor.