SHINee Jonghyun és te 2.rész

- Jó, akkor most helyben futás. – áll elém. – Nagyjából ilyen magasságig emeld a térded, oké? – tartja ki kezeit.
            - Rendben. – bólintasz.
            - Számolok... Egy, két, há’ és, egy, két, há’ és – adja a gyorsító tempót.
Próbálod tartani az ütemet, ami egészen jól sikerül neked.

            Mindent veled együtt csinál. Legyen szó a futásról, felülésekről, súlyzózásról, vagy bármiről. Ugyanúgy kivette a részét a munkából.
Talán ezért volt olyan jó a hangulatod mellette. Nem érezted olyan kínosan magad, ha egy kicsit lemaradtál az ütemben, vagy hasonló.

            Mivel nem csak nézett, és osztotta a parancsokat.

Nagyjából fél óra edzés után jön el az, amikor már mindketten rendesen leizzadjatok, és megálljatok egy pár perces szünetre.

            Te leülsz a tükörrel szemben, a szoba másik végében, és beleiszol az üvegedbe.
Hát, már nem éppen hideg benne a víz... de a lényeg, hogy folyadék.

            Jonghyun pedig a tükör előtt áll, és lekapja a felsőjét.
Ezzel felfedve a gyönyörű, kidolgozott felsőtestét. Ahogy lehajol, hogy megigazítsa egy kicsit a cipőjét, befeszülnek a hátán az izmai... olyan gyönyörű!
Oké, a te agyadon csak ennyi tudott átfutni ebben a pillanatban, idézem: „AZTAROHADT” és már félre is nyelsz, amitől pedig erősen köhögni kezdesz, és ütögeted a mellkasodat.
Egyre hangosabban és hangosabban köhögsz, közben persze kiköpve a szádban tartott, még le nem nyelt vizet.

            Csak ülsz eltávolodva a faltól, ütögeted magadat, majd egy meleg kezet érzel a hátadon, ahogy óvatosan ütlegel, hogy jobban legyél.
            És jobban lettél. Szépen lassan, de megnyugodsz.
Már egész normálisan lélegezel.

            - Jól vagy? – kérdi lágy hangon, aggodalmaskodva.
            - I-igen... köszönöm – sütöd le szemeidet zavarodban.
            - Mi történt? – kérdezősködik továbbra is.
Na, most mit fogsz válaszolni? „Ó, csak olyan királyul nézel ki, hogy amikor lekaptad a felsődet, azt hittem belehalok a gyönyörűségbe, és közben félrenyeltem” na, ezt tuti nem.
            - Semmi... csak nem figyeltem. – mosolyodsz el, hátha ezzel ejteni tudod a témát.
Ügyes, mit ne mondjak. Ezért kapsz egy ötöst~
            Bólint, majd elmegy ő is az üvegéért, meg persze egy felmosóért, amivel feltörli a vizet a padlóról, te pedig végtelenül kínosan érzed magad, amiért plusz munkát csináltál neki a bénaságod miatt.

            - Na, folytassuk! – tapsol kettőt, majd be áll a terem közepébe, és máris mutatni kezdi, hogy mit, és hogyan kell csinálnod.

            Még nagyjából, egy órán át edzettetek együtt.
Ez idő alatt sikerült teljesen belehabarodnod. Vagy, legalábbis megtetszett.
Hiszen kinek ne jönne be, ha egy helyes, izmos, szexi pasival simul össze egy-egy gyakorlatnál?

            Szinte elképzeled, ahogy kettesben hazasétáltok, isztok egy kávét, utána a beszélgetést valamelyikkőtöknél folytatnátok, és elcsattanna egy-két csók...
Ó, ebbe még belegondolni is fantasztikus! Nemhogy át is élni...

            Teljesen belefeledkezve a képzelgésbe állsz az öltözőben, amikor kopognak az ajtón.
            - ________-ah? – szól Jonghyun hangja. – Kész vagy? – kérdi, te pedig végig nézel magadon. Még át sem öltöztél! Ott állsz vizesen, egy szál törülközőben.
            - Pe-persze! Egy pillanat! – kezdesz el gyorsan öltözködni.
Ledobod a törülközőt, és villámsebesen magadra kapod a ruhadarabjaidat, ki fésülöd a hajad, elég hanyagul, de az is több a semminél, nem de? Mondjuk, egyáltalán nem vészes... egész jól nézel ki ahhoz képest, hogy épp most öltöztél át először ilyen gyorsan. Új rekord!

            - Itt vagyok... – lépsz ki az öltözőből, és egyenesen belebotlasz.
            - Amúgy van kedved meginni valamit? – kérdi, miközben bezárja az öltözőt.
Neked? Meginni vele valamit? Csak nem... egy randi?
            Na ne! Ekkora mákod nem lehet! Teee kiiiis szerencsés.
            - Nekem? – kérdezel vissza. Istenem, hát nem, a portás néninek! Még szép, hogy neked. Most őszintén, nézz körbe, van rajtatok kívül bárki is itt?
            - Persze, hogy neked. Na, mit szólsz? – fordul feléd.
            - Oké, benne vagyok – mosolyodsz el.
            - Akkor, erre tessék, hölgyem – mutatja az utat.

            Egy hangulatos kis kávézóba mentek, nem túl messze a konditeremtől.
Régi stílusú, a hátsó kertjében lévő asztalokat pedig lampionok veszik körbe.
Olyan romantikus ez a hely.
            Az asztalokon vörös virágok, egy apró gyertya, és egy lap, ami az ételek és italok listáját tartalmazza.

            - Mit kérsz? – kérdezi eléd tolva a kis lapot, amin arany betűkkel van írva.
            - Egy... jegeskávét – teszed le.
            - És mellé? – könyököl fel az asztalra.
            - Ömm... – veszed újra kézbe, majd amikor meglátod az árakat, leginkább még a jegeskávédról is lemondanál. Naaaaagyon drága ez a hely ~! – Semmit – mosolyodsz el, terelve a gondolataidat arról, hogy mennyit is fogsz ki költeni egyetlen pohárka kávéra.
            - Naaa~ nyugodtan rendelj csak meghívlak. Ajánlom a pockyt. Japán édesség, nagyon egyszerű, de nagyon finom.
            - Akkor... egy pockyt – bólintasz.

            Mikor a pincér kijön, ő leadja a rendelést, majd nem sokkal később az asztalon már van egy tál, benne az ínycsiklandó édességgel, és előttetek a kávéitok.

- Ez isteni! – mondod, egy korty után, majd már nyúlsz is egy pálcika után, hogy megkóstold. – Ez is – mosolyod fültől- fülig ér. – Köszönöm – biccentesz, ő pedig már éppen megszólalna, mikor megszólal a telefonja.
            - Elnézést – veszi fel. – Igen? Ó, szia, drága. – kezd társalgásba. „Drága”? Egy nővel beszélne? Barátnője lenne? Akkor, mégis miért ül veled itt? Ki az a nő?
            Mellkasod mélyében vasmarok szorítgatja csupasz szívedet. A féltékenység. Rühelled ezt az érzést.

Üdv~ Remélem tetszett a fejezet^^ Írjatok véleményt, és csatlakozzatok a csoporthoz facebookon :)
Facebook csoport